Ha nevelőszülő kerül a családba…

Bizony nem könnyű elfogadtatni a gyermekkel, hogy most már nem csak őt szeretjük, hanem egy számára idegen, új személyt is. Ha a szülők válása nemrég zajlott le, akkor a gyermek még feltehetően az “igazi” apukáját és anyukáját szeretné együtt látni, így nagyon nehéz az új szülő elfogadtatása.
Mindezt természetesen egyéb tényezők is befolyásolják, mint például a gyermek kora, neme, a vér szerinti szülővel való érzelmi kapcsolata, személyisége, stb.

Az óvodás, kisiskolás korú lányok általában a nevelőanyukát nehezen fogadják el, mert ebben a korban nagyon ragaszkodnak az apuhoz, szinte szerelmesek belé, hozzá akarnak majd feleségül menni, stb. A nevelőapát talán könnyebben elfogadják, neki hízelegnek, a kedvében járnak.
A fiúknál is előfordulhat, hogy féltékenyek az anyura, ha egy nevelőapa belép a képbe, de gyakoribb, hogy példaképet látnak benne, főleg, ha klassz fiús dolgokban lehet vele együtt részt venni (barkácsolás, focimeccs).
A leendő nevelőszülőnek mindenképpen érdemes kifürkészni, hogy mik a gyermek kedvenc elfoglaltságai, játékai, és igyekezni kell ezekben részt venni. Szinte engedélyt kell kérni tőle, hogy mi is ennek a családnak a részesei lehessünk. Soha ne érezze a gyermek azt, hogy a feje fölött döntünk!

Tinédzserkorú fiataloknál nagyon nehéz “bevágódni”. Ők egyből megérzik, hogy arra megy ki a játék, hogy jó színben tüntessük föl magunkat. Nem érdemes tehát túlzásba vinni a “jópofizást”, de jó hatású, ha érzik, hogy lazák vagyunk, megértjük és elfogadjuk az ő világukat, és nem akarjuk őket megváltoztatni, megnevelni.
Az újdonsült nevelőszülőnek semmilyen körülmények között nem érdemes már az elején beleszólni a gyermek nevelésébe. Inkább csendben figyeljen, és tanulja meg, hogy hogyan zajlanak a dolgok ebben a családban. Egyébként is mindig érdemes a fokozatosságra törekedni. Így lesz ideje a gyermeknek is hozzászokni a gondolathoz, hogy az anyu vagy az apu rajta kívül szeret még valaki mást is.

A gyerektől nem várhatjuk el, hogy azonnal megszeresse választottunkat, de arról beszélgethetünk vele, hogy nekünk szimpatikus az illető, mi kötődünk hozzá, jólesik a kedvessége, törődése. Kérdezzük meg a gyermek véleményét is, hogy ne érezze, hogy a feje fölött zajlanak az események.

A próbatétel…

Bizony gyakran előfordul, hogy a gyermekek megpróbálják a szülő és a nevelőszülő közti kapcsolatot teljesen megrontani. Szándékosan bosszantják a nevelőszülőt, apró csintalanságokat eszelnek ki ellene, nem fogadnak szót neki, egymás ellen akarják ugrasztani a felnőtteket. Ilyen esetben vér szerinti szülőként mindig érdemes velük leülni, és tisztázni, hogy nekünk ő is nagyon fontos, de a partnerünk is, és bizony nem fogunk választani közöttük, mert ez a dolog nem erről szól. Mindenképpen fontos azonban, hogy a gyerek ne érezze azt, hogy ő most háttérbe szorult a partner miatt, hogy elfordulunk tőle, vagy olyat várunk el, amit eddig soha nem vártunk el tőle. Mindkét félnek meg kell tanulnia kompromisszumokat kötni, alkalmazkodni a másikhoz. Ne csak az egyikkel szemben legyenek tehát elvárásaink, hanem a másikkal szemben is!
Fontos megjegyezni, hogy ha a nevelőszülő sokáig nem szólt bele a nevelésbe, és a vér szerinti szülővel később összeházasodik, akkor nem várhatja el, hogy a házasságkötés után azonnal mindenbe beleszólása lesz.